Kurcsis
  • upload/2010826121249008.jpg
  • upload/2010826121255102.jpg
  • upload/201082613135DSC_0047.jpg
  • upload/201082613142DSC_0042.jpg
  • upload/201082613148DSC_0051.jpg
  • upload/201082613314DSC_0065.jpg
  • upload/201082613325DSC_0066.jpg
LiliArnics

Kritikák, írások a kiállításaimról

Deák László - Sivatagi évad
Kurcsis László színes rajzsorozatához

1.
Pokol-ajtó vagy égi jel.
Mögötte szalmakutyák.
Vagy semmi sincs.

Komálovics Zoltán: A kép archeológiája, avagy gyorsportré Kurcsis Lászlóról
"kezdettől fogva a grafika határmezsgyéjén kóboroltam"

Ha Kurcsis László Győrben élő és alkotó grafikusművész portréját egy lexikon szócikkébe kellene  sűríteni hosszan sorolhatnánk az életút jelentős állomásait, meghatározó fordulatait. A szócikk tartalmazná a szakmai karrier lépcsőfokait, felsorolná Kurcsis László címeit, tisztségeit, funkcióit és tevékenységi köreit. Nem hagyhatná ki azt, hogy az alkotó 1983 óta a Győri Grafikai Műhely alapító tagja, 1990-től a Győr-Moson-Sopron megyei kulturális folyóirat művészeti szerkesztője, 1999-től a Győri Nemzeti Színház grafikusa és tervezője, 2003 óta pedig az Art Flexum művészeti társaság tagja.


[mindigisígy] - kurcsisiáda
[mindigisígy]
kurcsisiáda

A lenyomott kilincs mögé nem képzelsz újabb történetet.
Lépcsőket a test alagsorába.
Borzongató simítást a lélekkocka éleire.
Sötét seb lüktetését a bőrön.

Györkös László: A tiszteletteljes groteszk
Bohumil Hrabal monda a napokban: ha többször nézem Chaplint, harsány nevetések után lassan elkomolyodom, és nem marad bennem más, csak valami mélységes szomorúság. Bizonyos idő után így foszlik le Kurcsis László figuráiról is a groteszkség/abszurditás és előbotladozik bennünk a szomorúság, a félelem. Botladozik a fák kitüremkedett végtagjain, a keresztre feszített mackó vonagló ujjaiban , sompolygó macska nyakából előmeredő önarckép megtört tekintetén...


Mártonffy Marcell : Civitas Creaturae
Kurcsis László képeihez

Bárhol barangol is Kurcsis László, közelebb, Győr utcáin, vagy távolabb, a New York-i Szabadság-szobor környékén (mert hogy barangol, az bizonyos, találkozni lehet vele, találkozni és nem csupán összefutni meg szét; már félmessziről örülni, hogy ott jön, leállni, beszélgetni a aztán továbbmenni, ahogy továbbmegy ő is, de nem tűnik el nyomtalanul, nyomot hagy, épp akkorát, hogy jó továbbvinni;mondjuk ki: mosolyt hagy az emberben,gyanús mosolygásra késztet, olyanra, amelyből hiányzik tisztátalanság, épp ezért gyanús, mert ilyen már nincs is, már nem is mi emlékszünk rá, hanem valami emlékszik bennünk, gyanús, mert "nem tudjuk, honnan jön és hová megy"; lehet, hogy Kurcsis Lászlóról sem, de a mosolyról, amelyet alkalmasint gondterhelten fakaszt, végképp nem; csak úgy van, a sokat emlegetett "létezésszakma" része, önmagát jelenti, nincs benne semmi mellék - , semmi hátsó és semmi külső; nem oktalan s kivált nem okozattalan mosoly - okozata a nyom, amelyet elmúltán is hagy - kiváltója pedig úgy rejtélyes, ahogy kínai, épphogy csak, és nem attól az, hogy kifürkészhetetlen, bár a maga módján kifürkészhetetlen is; meghökkenve és szégyenkezve jövünk rá, hogy amitől némiképp mégis kínai, az a bölcsesség árnyalata, az hordozza a mosolyogtatót, a nyugvópontot, a nyugtatót és a nyugtázhatót, egyszersmind nyugtalanítót is, nos, bárhol barangol ő, úgy tűnik, minden városoknál inkább önmagában barangol.


Villányi László: Emlékeim Kurcsis Lászlóról
Először, vagy kétmillió évvel ezelőtt láttuk egymást.
Akkor még más volt a bőrünk színe. Afrika gyümölcseit keresvén
bukkantam rá, fegyvert csiszolt egy kődarabból.


lapozó: 1