Kurcsis
  • upload/2010826121249008.jpg
  • upload/2010826121255102.jpg
  • upload/201082613135DSC_0047.jpg
  • upload/201082613142DSC_0042.jpg
  • upload/201082613148DSC_0051.jpg
  • upload/201082613314DSC_0065.jpg
  • upload/201082613325DSC_0066.jpg
LiliArnics

Villányi László: Emlékeim Kurcsis Lászlóról


Először, vagy kétmillió évvel ezelőtt láttuk egymást.
Akkor még más volt a bőrünk színe. Afrika gyümölcseit keresvén
bukkantam rá, fegyvert csiszolt egy kődarabból.

Negyvenezer esztendeje egy barlangban kerestem menedéket.
Valahol, a mai Kasgáriában. Tanúja voltam, ahogy keze nyomán
a barlang falára rajzolódott: az Öreg feláldozása, Tudtuk mi
történt, s történni fog. Magunkat így nem mertük:
különbnek hazudni.

Gerhard. Faragtunk egész nap. Már rég elfelejtettük a csupasz
sziklát,  De mélyén, a templomot, megláttuk minden álmunkban.
Én dühödten, türelmetlenül, egyre mélyebbre vájtam. Ő megállt
egy ponton, oszlopot formált, bíbelődött a kőcsipkék motívumaival.

Firenze. Boccaccio magyarázatait hallgattuk a Dómban, az Isteni
színjátékról. Akkor kezdtük sejteni,hogy minden történésnek
megvan a maga ideális helyszíne. Aztán a Ponte Vecchiora mentünk,
szótlanul vártuk, hogy az Arnoba tűnjön a Nap.

Győrben 1697 március 17-én találkoztunk először. Mikor az
Öregtemplomban: Mária véres könnyeket hullatott. Nem tagad-
hatjuk, az első döbbenet után - a véres kendő fölött,mellyel
felitatták a könnyeket - , egy lány áhitatos arcát néztük.

Prága. Valaki arról szónokolt, hogy Ferenc Jóska képét megtisz-
telték a legyek. Korsók masíroztak előttünk. Bizony, az áldott
cseh sör, fölöttébb lustává nevelt bennünket.

Párizs. A teraszon. Bámultam barátomat, mert tőle tökéletesen
idegen ökörségeket is képes volt végighallgatni. Professzor
lehetett volna a tolerancia egyetemén - ha megépítik. És ahogy
a szomszéd asztaloktól megindult Breton, Soupeault, Eluard,
Aragon, Artaud, Péret és Ernst, mi is csatlakoztunk.Kezdődött
a száguldás,egyik moziból ki, a másikba be.

Hadifogság. Fennkölt feladatunk vala: gödrök ásása és gödrök
betemetése. Szilveszterkor, a ránk jellemző naivitással, a
könyvtárban barrikádoztuk el magunkat.

Az utolsó találkozás. Itt, Győrben. Ahol meglátogatott bennünket
a Szél:

Jöttét nem adta hírül semmi;
fehéren közeledett,
körülöttük üres lett minden,
elbújtak a hangok;
megindult a templom mellől,
láttuk keletkezésében:
de elfordulni sem volt idő:
megállt mögöttünk -
nem foghattuk a véletlenre,
hozzánk készült:
asztalra döntötte sörünket,
fejünkre a napernyőt;
s a mi dolgunk végiggondolni:
mire figyelmeztetett.

Végezetül mondhatnám: aki nem hiszi, járjon utána. Ám e tények
apró bizonyítékai: itt vannak a paravánokon. Csak közel kell
menni.