Kurcsis
  • upload/2010826121249008.jpg
  • upload/2010826121255102.jpg
  • upload/201082613135DSC_0047.jpg
  • upload/201082613142DSC_0042.jpg
  • upload/201082613148DSC_0051.jpg
  • upload/201082613314DSC_0065.jpg
  • upload/201082613325DSC_0066.jpg
LiliArnics

Györkös László: A tiszteletteljes groteszk


Bohumil Hrabal monda a napokban: ha többször nézem Chaplint, harsány nevetések után lassan elkomolyodom, és nem marad bennem más, csak valami mélységes szomorúság. Bizonyos idő után így foszlik le Kurcsis László figuráiról is a groteszkség/abszurditás és előbotladozik bennünk a szomorúság, a félelem. Botladozik a fák kitüremkedett végtagjain, a keresztre feszített mackó vonagló ujjaiban , sompolygó macska nyakából előmeredő önarckép megtört tekintetén...

Ugyanakkor a lírai zsongású valóságszeletek elbeszélik a tárgyak /alakok groteszkségükben is hivalkodó önállóságát, egy leejtett kézmozdulatával, prófétaszakállak vattacsomóival, távoli mesterek üzenetével egy-egy női figurán, vagy drapéria hullámzásban felrémlik Dürer (?) vagy Picasso (?) biccentése.

Képtelen terhek hurcolása ez: a múlté, a fájdalomé és a szereteté, a születésé és a halálé, de mindezeket körbefonja valami lebegés, a líra gyöngéd burka : mégis minden gesztus a szorongások ellen törekszik a leleplezés, a kifricskázás, az ÖNkimondás indulatával.

Kurcsis Lászlót láttam egyik nap a bástyán állongani, magától érthetődően a szakadék fölött.
A várkert ajtaját becsukták, így csak kerülőúton, egyensúlyozgatva a vár meredélyén mászott elő, és úgy csinált, mintha ez lenne a természetes helyzet : félig a mélységbe lógva.

Ezek a magától érthetődő mélységbe lógó kurcsisfintorok, vesznek itt körül, még olykor tisztelve/gyűrközve az anyaggal, a patetizáló érzésekkel.

Egyre pontosabbá váló vallomások ezek a rajzok, és örömmel mondhatom, hogy egy grafikus olyan vallomása amelyikre befutnak a mi vonataink is.


Győr, 1985.