Kurcsis
  • upload/2010826121249008.jpg
  • upload/2010826121255102.jpg
  • upload/201082613135DSC_0047.jpg
  • upload/201082613142DSC_0042.jpg
  • upload/201082613148DSC_0051.jpg
  • upload/201082613314DSC_0065.jpg
  • upload/201082613325DSC_0066.jpg
LiliArnics

Deák László Várszínház kiállításmegnyitó


Kurcsis László rajzai a Várszínházban

Minden másképp van, mondta egy ihletett pillanatában Karinthy Frigyes. Talán a csalódottság beszélt belőle, vagy ellenkezőleg a látnok, de mindenképp érezhetjük ma is, hogy fején találta a szöget. Azért hangsúlyozom, hogy ma is, mert meggyőződésem, hogy a történelem során csak kevésszer volt annyira megtévesztő a látszat, félrecsúszó bármi szándék, és főleg kétségesebb értékű a munka eredménye, mint éppen ma, s épp a mi köreinkben.  
Mondom mindezt a Kurcsis László rajzaiból rendezett kiállítás megnyitásaképpen. Miért? Talán bizony az ő művészetét , alkotói erőfeszítését kívánom ezúton elbagatellizálni? Szó sincs róla. Hanem azt sugallnám inkább, hogy ez a kibővített Lao-Ce sorozat, nem is annyira Tao Te King illusztrációja kíván lenni, de sokkal nyilvánvalóbban, a jelenségek titokzatos, kiismerhetetlen s jószerével besorolhatatlan rendeltetésű természetének példatára. Az "olyan mintha" lények s fények arcképcsarnoka , ami az egykori kultfilm, a Düne vészjósló világát éppúgy felidézi, mint a Zen példázatok paradox - gesztusait.
Kurcsis takarékon adagol színt-formát egyaránt, ennyiben keleti, vagy költői alkat, azonban nem csupán jelzi a talányt, de részletezi is, azaz vizualizálja. Ahogy Klee mondta: "a művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz".
Nehéz dolog persze formát adni a névtelen sejtelmeknek, álmoknak szövegtelen románcoknak. Csupán a meghatározhatatlan kiterjedésű tér közös és biztos fogódzó mindenütt, amelyben valahogy végbemennek a különös folyamatok, mint árnyak mozognak a sűrű ködben.
   Néhány kulcsfogalommal, mint törés, bomlás, behatolás ill. igekötős változataikkal jól leírhatók azok a lényegi mozzanatok, amelyek a képek formai feszültségét adják. Ezeknek elementarizmusa, és a képfelszín halvány, hamvas, gyengéd kidolgozása találó képi megfogalmazása lesz így a főtéma bölcseleti irányának.

Az út, amely mindig előttünk áll és mind távolabbra visz, része a látszatok világának, ezért is mondja a Bölcsről a Könyv, hogy "neki nem a távoli kell, hanem a közeli".Mindazon által az úton levés közös karmánk. Megszületni = útra lépni. De már a születésig is hosszú út vezet. A rajzok is ilyenformán úti stációk, a kanyargó ösvény egy-egy jeles pontjára irányítják a figyelmet.
Talán nem kellene szóba hozni, oly világos és nyilvánvaló e rajzok erotikus kisugárzása. Nem csupán a lágy formák, hajlatok, rések hasonlósága, vagy hasonlíthatósága miatt tartjuk ezt bizonyosnak, hanem a tudatos ember létbenállásának eredendően metaforikus volta miatt, amit pl Pilinszky így fejezett ki:
   "Látja Isten, hogy állok a napon/Látja árnyam kövön és kerítésen./
    Lélekzet nélkül látja állani/ árnyékomat a levegőtlen présben"
    Vagy, még tömörebben:
   "Fáradt vagyok,Kimeredek a földből."
Az árvaság élménye, ami Pilinszkynek alap élménye Kurcsisnak nem sajátja, így nem jellegzetes tónusa munkáinak sem. Az ő erosza formailag is kifejezett, azonosítható, vagy legalább is erős képzetekhez kapcsolható, amilyen a kapu, a nyíl, a csiga vagy kagyló, homokdombba vert cölöp.
De azt hiszem, már túlságosan is verbalizáltam Kurcsis Laci grafikai világát. Ami eleve nem tisztességes dolog, mert a rajz nem véletlenül rajz, hanem éppen azért, hogy ne nyelvtan és stilisztika legyen.
Ettől függetlenül, a kiállítást örömmel megnyitom.


Deák László Budapest, 2008. december